2.4. Táguló Világegyetem

Tehát az eddigiek szerint ez a hepehupás Univerzum, mint egy hullámfront, közel fénysebességgel száguld az idődimenzió mentén a múltból a jövő felé. Nagyszerű! De még mindig ott van az a fránya tágulás, amelyet szintén mérések igazolnak. A Világegyetem egyre tágul, ráadásul a tágulás gyorsul, és a tágulás sebessége arányos az objektumok egymástól való távolságával. Na, ezt modellezze valaki! Ez a folyamat egy ilyen szép, közel sík hullámlemezen nem értelmezhető. Sokat töprengtem, hogyan mozoghatnak azok a teremtő fénysugarak, amelyekből a térbeli létezésünk keletkezik, mígnem egyszer csak „fény gyúlt” a fejemben: Hát persze, ha felgyullad egy fényforrás, az minden irányban világít, és nem egy sík mentén, hanem egy gömbfelület mentén terjed!! (10. sz. ábra)

Innen már minden egyszerű lett: A Teremtés pillanatában (ősrobbanás) kiáradó FÉNY egy gömbfelületet, egy állandóan növekvő gömbfelületet képez. A gömbfelületen ez a FÉNY az energiája egy részéből kis hullámcsomagokban – kvantumokban – létrehozza a háromdimenziós világunkat, a teret.

ÍGY JÖN LÉTRE A MI KIS HÁROMDIMENZIÓS VILÁGUNK! – Hogy miként, az most nem érdekes, viszont a modell kozmológiai értelemben tökéletes. Tehát miközben a FÉNY folyamatosan terjed, a gömbfelületen kialakuló Univerzumunk ennek megfelelően folyamatosan tágul. A tágulás mértéke az objektumok egymástól való távolságától függ.

Leggyorsabban a gömb ellentétes oldalán lévő objektumok távolodnak egymástól ezek vannak a legmesszebb egymástól. Minél közelebb vannak ezen a gömbfelületen a pontok egymáshoz – annál kisebb lesz a távolodás mértéke is. Tehát az Univerzumunk egy folytonosan táguló fénygömbön helyezkedik el, annak a felületén keletkezik. Mivel a teremtő FÉNY folyamatosan árad (fénysebességgel), a gömb folyamatosan növekszik. Azt viszont továbbra sem értjük, hogy az Univerzum miért gyorsulva tágul. Ennek megfejtését, és azt az ellentmondást és problémát, hogy ez a gömbfelület miért tűnik a mérések szerint számunkra síknak, vagyis eukleidészinek, meghagyom a fizikusoknak.

A témával foglalkozó minden csillagász, fizikus tisztában van a világegyetemnek ezzel a geometriájával, de a hivatalos tudomány tiltja ennek az elfogadását, mert ez borítaná Einstein relativitáselméletét, melynek alapja az, hogy nem létezik olyan, hogy abszolút tér. E modell szerint viszont a felfúvódás az abszolút térben történik. Ez a TUDOMÁNY SÖTÉT OLDALA. Az ember azt gondolná, hogy a tudósoknak a valóság kutatása és értelmezése a legfontosabb szempont. Szomorúan kell felismernünk, hogy ez nem így van.