1.2. A dimenziókról röviden

A dimenzió független tulajdonságot jelent. A környezetünkben lévő dolgoknak számos tulajdonságát tudjuk megfogalmazni. Vegyünk például egy egyszerűbbet, pl. egy téglát. A téglának van anyaga, színe, keménysége, szerkezete (lyukacsos, tömör), három élhossza, szélesség, hosszúság, magasság, stb. Ezek a tulajdonságok gyakorlatilag függetlenek egymástól, mert ha bármelyiket megváltoztatom, a többi valószínűleg nem fog változni. Ezért azt mondhatjuk, hogy az így jellemzett tégla egy hétdimenziós dolog, mivel hét, egymással független tulajdonságával jellemeztük. (Nyilván sokkal több is van neki.)

A tulajdonságok függetlensége geometriailag legegyszerűbben egy X; Y derékszögű koordináta rendszerben ábrázolható, amelyben egy P pont X koordinátaértéke anélkül változtatható, hogy az Y értéke változna, és fordítva. Az 1. ábra P pontját két irányban is tudom mozgatni úgy, hogy csak az egyik koordinátája változzon, vagyis ez a koordináta rendszer egy kétdimenziós környezet.

Mivel a világmindenség elvileg elférne egy kellően nagy dobozban, a környezetünkben három ilyen főirány jelölhető ki (szélesség, hosszúság, magasság), vagyis a térbeli környezetünk minden egyes pontja megadható egy kellően nagy, X; Y; Z tengelyekkel rendelkező merőleges koordináta rendszerben. Számok segítségével pedig leírható egy nagyon hosszú, de mindössze az X; Y; Z értékeket tartalmazó háromoszlopos táblázatban is.

Csakhogy a világmindenség pontjai nem egy helyben állnak, hanem mozognak, ami egy újabb tulajdonsággal jellemezhető. Így lesz a fizikai környezetünk négydimenziós. A negyedik oszlopban tüntetjük fel a pont térbeli állapotához tartozó időpillanat értékét, és kész a világ; Egy ilyen négyoszlopos táblázatban – elvileg – a világ valaha létezett és majdan létező összes objektuma leírható. Ezért mondjuk azt, hogy a világunk négydimenziós.