A fizika gyakorlatilag nem foglalkozik az idődimenzióval, nem vizsgálja a természetét, Einstein illetve Minkowski óta a kérdés a fizika tudománya számára érdektelen, vagy tabu(?) – nem tudom eldönteni.
A nagy probléma az, hogy míg a térirányú kiterjedéseket látjuk, fizikailag érzékeljük, az idődimenzió menti kiterjedést nem látjuk, közvetlenül nem érzékeljük egyik érzékszervünkkel sem. Ötletelések vannak, legtöbbször a Hendrik Lorentz által felismert idődilatációt és Einsteint emlegetik, de a fizikusok nem igyekeznek megfejteni az idődimenzió természetét.
Méltatlanul elhanyagolják azt a több mint 100 éves korszakalkotó ismeret, amelyet Minkowski az idődimenzióval kapcsolatban tett: Tudniillik ő egyesítette a teret és az időt – ugyanazon méterrendszerben!! Téridőről Hermann Minkowski óta beszélhetünk, addig a fizika a teret és az időt külön mértékegységgel kezelte. A tér irányú kiterjedést méterben, az időt pedig valamilyen ciklikus mozgást végző rendszer (óra) ciklusszámával, vagyis egy nevezetlen, fizikai tulajdonsággal nem rendelkező számmal mérte.
Minkowski német matematikus, korának világhírű, élvonalbeli tudósa volt. Fő kutatási területe a számok geometriája volt, közérthetőbben fogalmazva: geometriailag is leírta, vagyis láthatóvá tette az addig csak számokkal, képletekkel megfogalmazott dolgokat.
Minkowski 1907-ben felismerte, hogy a relativitáselmélet, amelyet 1905-ben egy korábbi tanítványa, Einstein mutatott be, és amely Hendrik Lorentz és mások korábbi munkáin alapult, a négydimenziós térben geometriailag is leírható. Ebben a négydimenziós koordinátarendszerben a tér és idő egyesül, vagyis az egyébként láthatatlan, fizikailag érzékelhetetlen idődimenzió láthatóvá válik, geometriailag megjeleníthető! A német természettudósok és fizikusok 80. találkozóján 1908. szeptember 21-én felismerését ezekkel a szavakkal adta elő: “Bemutatom Önöknek a tér és idő elméletét, amely a kísérleti fizika táptalajából nőtt ki és ebben rejlik az ereje. Forradalmian új. Mostantól az önmagában vett tér és idő arra ítéltetett, hogy elenyésszen a homályban és csupán a kettejük egyesítése képes arra, hogy megőrizze a független valóságot.”
A munkássága korszakalkotó, hiszen gondoljunk csak bele: a környezetünk valójában egy négydimenziós folyam, de érzékszerveinkkel ebből csak hármat, a három térdimenziót érzékeljük. A negyediket közvetlenül nem érzékeljük, tudunk a létezéséről, de csak közvetve, valamilyen háromdimenzióban történő mozgással (homokóra, toronyóra, kvarcóra, csillagok, stb.) tudjuk jellemezni, valójában fogalmunk sincs a tulajdonképpeni természetéről.
Minkowski géniusza abban áll, hogy matematikusként láthatóvá tette az időmenti tulajdonságokat azon mérések segítségével, melyeket a fizikusok végeztek, vagyis a fizikusok tér és idő jellegű méréseit egységes geometriai rendszerbe foglalta. Súlyos mulasztása a közoktatásnak, hogy a középiskolás tananyagban a Minkowski-tér nem szerepel. A következő fejezetben ezt a hiányosságot igyekszünk pótolni. Ehhez viszont először tisztáznunk kell a dimenzió természetét.